Az Aradi utca 4. alatt található romos épület gyermeküdülőnek épült a neves építész Körmendy Nándor tervei alapján. Az építész ezen kívül még számos középületet tervezett. A teljesség igénye nélkül megemlíthető az Országos Baleset Intézet, a Hárshegyi Idegszanatórium, több templom, köztük a Zamárdi üdülőterületen álló is.

Az Aradi utcai épület az építészeti értékén túl, történelmi emlékhelyként is fontos, megóvásra érdemes. A második világháborúban 1939 szeptember 1-én a németek megtámadták Lengyelországot. A háború és az üldöztetés elől számos menekült érkezett Magyarországra, számítva az évszázados lengyel-magyar barátságra, segítségnyújtásra. Keresztes Fischer, akkori belügyminiszter id. Antall Józsefet bízta meg a menekülthullám kezelésével. A menedékkérők számáról a mai napig nem tudunk pontos adatokat, különböző források 70 és 140 ezer között említik őket. Sok menekült egészen 1944-ig, a német megszállásig tartózkodott Magyarországon. Voltak köztük katonák, és a civil menekültek is, akiknek szociális ellátását, a gyermekeknek az oktatását is meg kellett oldani. Sok Balaton körüli település (Balatonboglár, Balatonföldvár, Zamárdi…) vette ki a részét ebből, így kerültek lengyel gyerekek Zamárdiba a korábban gyermeküdültetésre használt Aradi utcai épületbe. Több száz gyerek talált itt biztos menedéket, szakszerű oktatást, ellátást.

Sajnos az eladásra meghirdetett, jelenleg magántulajdonban lévő épület méltatlanul elhanyagolt állapotban van, és a jelenleg érvényben lévő műemlékvédelmi törvény súlytalansága miatt a helyi védettség semmilyen garanciát nem ad arra, hogy bármilyen értékes épület megmaradjon a következő generáció számára. Ha nem történik semmi a lengyel delegációk már csak a kerítésre helyezhetik el az emlékezet koszorúit. Idézem a régen volt, Ráday Mihály által vezetett TV műsor címét: „Unokáink sem fogják látni”, jó lenne, ha nem ez történne!